Mi a különbség a poliészter-poliuretán és a poliéter-poliuretán között a reakcióelv és a reakció eredménye szempontjából?
1. A reakció elve
A poliészter-poliuretánt poliészter és izocianát reakciójával állítják elő, ahol a poliésztert többbázisú savból (például adipinsavból, ftálsavból, maleinsavból stb.) és poliolból (például etilénglikolból, propilénglikolból, trimetilol-propánból stb.) nyerik. A polikondenzációs reakció kétféle hidroxil-poliészterre és karboxil-poliészterre osztható, amelyek közül a felhasznált poliuretánhab hidroxil-poliészter, azaz túlzott poliol.
Alappoliészter (felesleg poliol): 2OH-R-OH plusz HOOC-R'-COOH——HO-R-OCO-R'-COO-R-OH
Karboxil-poliészter (többlet polisav): OH-R-OH plusz 2HOOC-R'-COOH——HOOC-R'-COO-R-OCO-R'-COOH
A poliéter-poliuretánt poliéter-poliol és izocianát reakciójával állítják elő, ahol a poliéter-poliol aktív hidrogéntartalmú iniciátorból (például alkoholokból, aminokból) és gyűrűnyitó polimerizációval kapott olefin-oxidból (például etilén-oxid, propilén-oxid) áll.
Poliéter-poliol: R-OH plusz nPO—-R-(-O-CH-CH3-CH2-O)nH
Mindkét típusú poliuretán végül hidroxilcsoportok izocianátokkal való reakciójával jön létre karbamáttá.
R-NCO plusz R'-OH--RNHCOOR'
Ezért a reakciómechanizmus szempontjából a legnagyobb különbség a két poliuretántípus között az a különbség, hogy a lágy szegmensű molekulalánc főleg észterkötést (-COO-) vagy éterkötést (-COC-) tartalmaz.
2. A reakció eredménye
A poliészter poliuretán nagy mechanikai szilárdsággal, jó olajállósággal és hőállósággal rendelkezik, ezért elsősorban mikrocellás hab talpakban, valamint elasztomerekben, bevonatokban és műbőrben használják.
Az észterkötések (telítetlen kettős kötések) jelenléte miatt a poliészter-poliuretánok stabilitása hidrolízis-állóság, alacsony hőmérséklet-állóság, oxidációállóság, savállóság és lúgállóság tekintetében nem olyan jó, mint a poliéter-poliuretánoké.
3. Fejlődési trend
Maga a poliészter-poliol magas viszkozitása, rossz keverhetősége más komponensekkel, nehéz felépítése és magas alapanyagköltsége miatt a poliuretán területén nem túl nagy az alkalmazása. Éppen ellenkezőleg, a poliéter-poliuretán alkalmazása nagyon széles. , de leginkább szintetikus habban használják.
Az elmúlt években a poliészter poliolok technológiai tulajdonságainak javítása érdekében oxialkilén vegyületeket (például PO\EO) vezettek be a poliészter poliol molekulákba, így a lágy szegmensű molekulalánc mind észterkötésekkel (-COO-), mind éter kötések (-COO-) COC-), az ebből az új poliolból nyert poliuretán egyszerre rendelkezik a poliészter és a poliéter-poliuretán jellemzőivel.
